Az equity az angol jog része a common law es a statute law mellett. A common law es equity a tényleges szokásjogot (bírói jog, esetjog) jelentik, mig a statute law maga a törvényi jog, a pozitív jog. A bírói jogalkotást Angliában a 12. századtól a királyi bíróságok végzik. A common law alapján három bíróság működött: Court of Exchequer (Pénzügyi Bíróság), Court of Common Pleas (Közönséges Perek Bírósága), Court of King's Bench (Királyi Tábla Bírósága). Equity alapján a Court of Chancery (Kancellária Bíróság) bíráskodott.
Ha egy panaszos pert akart indítani a Court of Common Pleas vagy a Court of King's Bench előtt, engedélyt kellett kérnie egy un. Royal Writ (performula) formájában. A Royal Writ-ek kiadásával megbízott hivatalt a Chancellor (Kancellár) látta el. A Royal Writ megadása még nem jelentette, hogy a panaszos sikeres volt kérelme ügyében, tekintve hogy a bíróságok még elutasíthatták a kérelmét, arra hivatkozással, hogy a kiállított Royal Writ ellenkezik az ország jogával.
A Chancellor keze meg volt kötve a Royal Writ-ek kiadását tekintve, mivel csak meghatározott számú és fajtájú Writ kiadására volt lehetősége. A helyzetet tovább rontotta az 1258-as Provisions of Oxford, mely az új Writ-ek kibocsátását a King's Council (Királyi Tanács) engedélyéhez kötötte. A Provisions of Oxford megalkotása mögött a hűbérurak azon félelme állt, hogy az újabb performulákkal újabb jogorvosaltok jelennek majd meg, ezért igyekeztek az újabb Writ-ek kibocsátását ily módon akadályozni. A meglévő Writ-ek azonban nem fedték le a társadalomban kialakuló új élethelzyeteket, így számos ügy - engedély (Writ) hiányában- nem került bíróság elé, azaz megoldatlan maradt a common law alapján.
A Lord Chancellor-nak azonban joga volt a panasszal érintett személyt (kvázi az ügy alperesét, 'the potentional defendant') maga elé rendelni, aki az ellene felhozott vádakra a Chancellor előtt reagálhatott. Megnemjelenés esetén a megidézett börtönbüntetésre számíthatott.
A Chancellor az így elé került ügyekben az alapján döntött, amit helyesnek, méltányosnak tartott. Így alakult ki a Chancellor bíráskodása alapján az equity. A különbség common law és equity között, habár mindkettő esetjog, a common law precedens alapján fejlődött ellenben az equity a Lord Chancellor belátása szerint, azaz a korábban hozott döntések nem kötötték a Kancellária Bíróságot. Idővel azonban az equity-ben is kezdtek alapelvek (maxims) kialakulni, ezáltal egyre merevebbé vált maga az equity is.
A common law és az equity egymás mellett működött hosszú ideig, és amire a common law nem jelentett megoldást az equity alapján intézték el. A két joganyag azonban jogbizonytalanságot idézett elő. A 17-18. századtól kezdve a Kancellária élére az egyházi vezetők helyett nagynevű jogtudósok kerültek (Lord Nottingham, Lord Hardwicke, Lord Eldon), akik igyekztek az eqiuty-n belül alapelveket lefektetni, és ezzel a jogbizonytalanságot megszüntetni. Az ő nevükhöz köthető egyébként a modern equity kialakulása. Az alapelvek lefektetésének azonban meg volt az ára, ugyanis ennek hatására az equity megmerevedett, a 19. századra pedig már elviselhetetlen mértéket öltött a common law-val való rivalizálása. A common law bíróságoknak ugyanis nem bíráskodhattak az equity alapján, és a Kancellária Bíróságnak sem volt joga a common law bíróságok döntését megváltoztatni. A kialakult helyzetet tovább súlyosbította a tény, hogy a Lord Chancellor elé vitt ügyek száma oly mértékben megnőtt, amely már jelentős késedelmet okozott az ügyek elbírálásában.
Ezt a problémát hivatott rendezni az 1873-75. évi Judicature Acts, mely törvények rendelkezései fuzionálták a common law bíróságot a kancelláriai bírósággal, és létrehozták a Supreme Court-t, amely már mind a common law-t, mind az equity alkalmazhatta az eljárában. Ahol pedig a common law rendlekezései ütköztek az equity szabályaival, ott mindig az equity alapján kellett dönteni (where there is a conflict between the rules of equity and the rules of common law the rules of equitz are to prevail).
A common law és az equity egységes alkalmazása ellenére továbbra is különböző elveken nyugvó, különálló joganyagok maradtak az angol jogrendben.
Forrás: Sukhninder Panesar, Exploring Equity and Trust (2nd Edition, 2012)
